Még mindig emlékszel a gyermekkorban elszenvedett fájdalmakra? Mély ellenérzéssel viseltetsz a szüleid iránt azért, ahogy felneveltek? Hibásnak tartod őket életed néhány jelenlegi körülménye miatt? Lehetséges, hogy itt az ideje, hogy megtanulj megbocsátani nekik!
Nyilvánvalóan nem vagyunk mindannyian olyan szerencsések, hogy jó családba, gondoskodó szülők mellé szülessünk. De azzal is tisztában kell lennünk, hogy szülőnek lenni nem mindig könnyű feladat. Gyakran csak akkor értjük meg ezt, és csak akkor fedezzük fel magunkban azt az erőt, amire szükségünk van ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani a szüleink hibáiért, amikor már nekünk is saját gyerekeink vannak.
Bocsásd meg nekik, hogy nem voltak képesek többre
Bár gyakran megfeledkezünk róla, de nem olyan könnyű megtanulni, hogy kell jó szülőnek lenni. Ezért, mielőtt a szüleidet hibáztatnád valamiért, előbb jusson eszedbe, hogy senki nem készítette fel őket arra a fontos szerepre, amit magukra vállaltak.
Az a képesség, hogy meg tudunk bocsátani a szüleinknek, és képesek vagyunk elfogadni a korlátaikat, az érettség egyik legfontosabb jele. Gyakran látjuk szüleinket kollégáinkban, barátainkban, de még saját gyerekeinkben is.
Ha gyermekként elutasított minket az egyik szülő, és mi megrekedtünk ezen a szinten, akkor elkerülhetetlenül úgy érezzük, hogy mások is elutasítanak minket.
Robert Karen pszichológus szerint a megbocsátás az első lépés a boldogság, önmagunk elfogadása és az érettség felé.
Szabadulj meg a nehezteléstől
Szeretnéd, ha egyszerűen, mint egy szivaccsal, eltörölhetnél minden gyermekkori fájdalmat? Ha egyszerűen, felbontás nélkül, elhelyezhetnéd valahol ezt a csomagot? Lehet, hogy ez könnyűnek hangzik, így azonban megtörténhet, hogy továbbadod a gyerekeidnek az egyik, vagy másik (esetleg mindkét) szülő iránt táplált ellenérzéseidet. A szüleinkkel való megbékélés bizonyos értelemben garancia és ígéret gyermekeink számára is: „Gyönyörű család vagyunk, amelyben mindenki megérti, szereti a másikat, és megbocsát neki.”
De a megbocsátással elsősorban önmagaddal teszel jót, mert megszabadulsz a haragtól, a frusztrációtól és a fájdalomtól. Nem hiába mondják, hogy a megbocsátás jobbá tesz minket.
Amikor a fájdalom túl nagy, és nem tudsz megbocsátani, válaszd le magad
A megbocsátás még nem azt jelenti, hogy jóvá is kell hagynod minden rosszat, amit a szüleid tettek. Vannak olyan hibák, jellemhibák, amiket nem lehet és nem is szabad csak úgy elfelejteni. Ilyenek például az önzés, a rosszindulat, vagy a brutalitás.
De a gyógyulás felé vezető első lépés, hogy kitörjünk a traumát okozó kapcsolatból, hogy más, egészséges kapcsolatokat tudjunk kialakítani. Fontos, hogy elszakadjunk szüleinktől – vagyis túljussunk az érzelmileg függő gyermek, az áldozat állapotán, és felismerjük magunkban a felnőttet, aki képes felelősségteljesen alakítani a saját életét.
A megbocsátás egy utazás
A megbocsátáshoz vezető belső út gyakran hosszú és bonyolult, hiszen meg kell találnunk magunkban a kellő erőt és érettséget. Nem vagyunk mindig készek megbocsátani. Minél nagyobb a trauma, annál nehezebb a folyamat.
De a megbocsátás nyújtotta lelki béke és szabadság megéri a fáradságot.
