Egy 16 éves fiú külföldre utazott. Egy idő múlva, hazatért, a repülőtéren édesanyja várt rá, az öröm könnyei csorogtak a szeméből, és olyan erősen szorította magához rég nem látott gyerekét, hogy szinte elállt a fiú lélegzete. Hiszen az anyai szív csordultig volt szeretettel…
A fiú azonban meglehetősen durván rászólt az édesanyjára: “Tudom, hogy szeretsz, de ha így magadhoz szorítasz, megszégyenítesz az emberek előtt!”
A fiú ezen szavai szíven találták az anyát, aki arra gondolt, hogy fia nem is örül annak, hogy viszontláthatta őt. Néhány év múlva, a fiú újabb utazásra indult, és bár akkor már 21 éves volt, édesanyja mégis kikísérte a reptérre, hogy elbúcsúzhasson tőle.
Most azonban nem szorította magához fiát, hanem sírva elfordult és csak annyit mondott neki: „A viszont látásra és vigyázz magadra!”
Amikor a fiú visszatért az utazásból, édesanyja nem várta az állomáson, és otthon egy csokor virág, meg egy levél fogadta.
Amikor a fiú kíváncsian felbontotta a levelet és elolvasta, sírva csuklott össze a fájdalomtól, mert a levélben ez állt: „Drága fiam, amikor ezelőtt 6 évvel hazaérkeztél, az öröm könnyei csillogtak a szememben, de most, amikor e levelet olvasod, én már nem vagyok az élők sorában. Amikor utoljára elutaztál, nem öleltelek meg, hogy ne hozzak szégyent rád, de akkor már azért hullottak a könnyeim, mert tudtam, hogy többet nem foglak látni. Nagyon szeretlek és imádkozom érted a Teremtőnél, a szeretetem pedig örökre őrködni fog feletted!”
