Karen és Dennis már a középiskolában szerelmesek voltak egymásba, de a lány szülei nem engedték, hogy összeházasodjanak. Öt évtizeddel később azonban újra egymásra találtak, és megkeresték a lányukat is, a kirakós utolsó hiányzó darabját.
Azt mondják, a szerelem minden akadályt legyőz. Ez a filmvászonra illő, időtálló szerelmi történet egy akaratuk ellenére szétválasztott család újraegyesítéséről mindenesetre ezt bizonyítja. 50 évvel később végre lehetőségük nyílt feléleszteni a románcot, és Dennis Vinnar és Karen Lehmann ezúttal végre a szívükre hallgathattak.
A népszerű sportoló Dennis és a csendes Karen, aki az iskolai zenekarban játszott, még kamaszként egymásba szerettek. Dennis az iskolai focicsapatban játszott, Karen pedig klarinéton játszott a zenekarban.
Annak ellenére, hogy különböző világokban éltek, Vinnar mindig megtalálta a módját, hogy azzal a nővel lehessen, akit szeretett.
Bevallotta, hogy sok futballedzést kihagyott, vagy legalábbis késve érkezett, hogy együtt lehessenek, de ez a legkevésbé sem érdekelte. Csak az számított, hogy szívesen volt együtt a lánnyal, és minden alkalommal hazakísérte, amikor csak tehette.
De sajnos nem mindenki lelkesedett a bimbózó románcért. Karen édesapja nem kedvelte a fiút, és amikor a lány 15 évesen teherbe esett, a helyzet csak még tovább bonyolódott.
Bármennyire is szerette volna feleségül venni szerelmét Dennis, a lány szülei megtiltották ezt nekik.
Karen nagyon jó tanuló volt, és egyetemre készült, ezért a szülei egy leányanyákat befogadó otthonba küldték, ahol életet adhatott kislányának, és bár Vinnar azonnal elismerte a gyereket sajátjaként, kénytelenek voltak lemondani róla.
Karen és Dennis Steve Harvey beszélgetős műsorában is szerepeltek, és meséltek szerelmük történetéről. Miután a lányuk megszületett, Karen felhívta Dennist, és megkérdezte, szeretné-e aláírni a születési anyakönyvi kivonatot, és a karjában tartani a lányát, amire Vinnar gondolkodás nélkül igent mondott. Ez volt az első és egyben utolsó alkalom, hogy együtt lehettek a lányukkal.
Ezután különváltak az útjaik. Lehmann főiskolai diplomát szerzett, míg Vinnar csatlakozott a hadsereghez. Bár Dennis megpróbálta felvenni a kapcsolatot szerelmével, a lány apja folyton elkobozta a leveleket, és nem engedélyezte a telefonhívásokat. Ilyen körülmények között kénytelenek voltak továbblépni.
De soha nem feledkeztek meg egymásról
Vinnar elismerte, hogy amikor egy szenátornak dolgozott, megtudta, hogy Lehmann azon a környéken lakik, ahol éppen kampányoltak. A férfi a meghatottságtól elakadó hangon mesélt arról, hogy kopogott be minden ajtón a környéken, szórólapokkal a kezében, abban a reményben, hogy a következő háznál talán Karen nyit ajtót. A keresés azonban eredménytelennek bizonyult.
De a szerelem valahogy mindig utat talál
Különösen akkor, ha olyan erős szerelemről van szó, mint az övék. Amikor Dennis egyik barátja meghívta a férfit, hogy csatlakozzon a Linked In közösségi oldalhoz, végre elérkezett a pillanat. „Beírtam a keresőbe a Karen Lehmann nevet, és ott volt – a harmadik találat” – mesélte Dennis.
Mivel Vinnar régóta elvált, Lehmann pedig megözvegyült, úgy döntöttek, adnak egy esélyt a kapcsolatnak, és Dennis végre megkapta azt a választ a lánykérésre, amire mindig is várt.
Egy hétfői napon találkoztak, és a következő csütörtökön már össze is házasodtak.
Most, hogy végre újra együtt lehettek, és arra készültek, hogy együtt éljék le életük hátralevő részét, már csak egyetlen dolog hiányzott, hogy teljes legyen a családjuk.
Írtak egy levelet az örökbefogadást intéző ügynökségnek.
Egy Jean Voxland nevű nő nem sokkal később kapott egy telefonhívást, ami örökre megváltoztatta az életét.
Ötven év után először végre valóban egy család lehettek. Voxland felidézte, milyen szürreális és érzelmes pillanatokat élt át, amikor megismerte a szüleit, és az egész élményt egy csodának nevezte.
A pár története valóban azt bizonyítja, hogy a szerelem, ha elég erős és igazi, mindig utat talál, és minden akadályt legyőz, bárhol, bármikor.
