Biztos, hogy hallottad már eléget, hogy válogatós vagy, hogy túl magas a mércéd.
Biztos, hogy túl vagy már olyan kapcsolatokon, amelyeket jobb lett volna el sem kezdeni. De olyanokban is túl sokat időztél, amelyeket sokkal, (de sokkal!) előbb be kellett volna fejezni.
Ne okold magad és ne légy dühös magadra, hiszen ezek nélkül sokkal kevesebb lennél, ezek nélkül sokkal tapasztalatlanabb lennél. Legyél hálás ezeknek a viszonyoknak, szerelmeknek, hiszen mindegyik hozzád tett valamit. Ha mást nem azt, hogy ma már tudod mi az, vagy ki az, akire NINCS szükséged.
Ez is fontos tudni való. Nem mindig tudjuk, hogy mit akarunk, de azt pontosan tudjuk, hogy mit nem.
Ne akarj olyan társat magad mellé, aki mellett nem lehetsz önmagad. Aki mellett folyton úgy kell érezned magad, mint akin szájkosár, vagy hám van. Nem csak akkor, amikor dühös kutyaként akarsz kitörni, hanem akkor is, amikor boldogan ugrálnál körbe és körbe valami miatt, amitől TE boldog vagy.
Lehet, hogy nem mindenben egyezel azzal (biztos), akit melléd sodor az élet, de vannak olyan dolgok, amelykben nem köthetsz kompromisszumot.
Az, hogy önmagad legyél nem kompromisszumképes dolog.
Az, hogy úgy beszélj, úgy öltözz, úgy gondolkodj, ahogy neked tetszik nem választás kérdése. Az, hogy ki vagy, nem választás kérdése.
Soha ne válassz olyan társat, aki valamilyen módon arra kényszerít, hogy ne légy önmagad, hogy ne legyél önazanos.
Ha ugyanis másról sem szól az életed, mint arról, hogy folyamatosan kontroll alatt tartod saját magad nagyon frusztrált, és előbb utóbb nagyon boldogtalan leszel.
Persze vannak olyan választások, amelyeket meg kell tennünk a partnerünk és a kapcsolatunk kedvéért, az értelmes kommunikáció határain belül ki-ki döntse el maga, hogy meglépi-e ezeket a kompromisszumokat. Önmagunk, a vágyaink és az álmaink feladása azonban nem ilyen.
Önmagunk feladása nem választás kérdése. Nem LEHET választás kérdése. Ugyanis akinek a valós énünk nem kell, annak nem kellünk igazán.
Olyanra pedig miért is pazarolnád az idődet?
Annál sokkat többet érsz!
Forrás
