És még számtalan variáció, amit hirtelen össze lehetett ütni.
Az ilyen-olyan cukros kenyerekkel én akkor találkoztam először életemben, amikor a szomszédba egy kétgyerekes család költözött faluról.
Játék közben éhesek lehettek, így beszaladtunk hozzájuk.
Cukros-zsíros kenyeret ütöttek össze, és adtak nekem is egyet.
Éhes voltam nagyon – szinte mindegy volt mit eszek, de hogy még ízlett is – persze hogy kipróbáltam máskor is. De az is igaz, hogy a szüleimnek nem regéltem el, mert egyszer megemlítettem, de enyhén szólva nem tetszett nekik az ötlet.
Evés után elmondták mit szoktak még enni így napközben, mikor még a szülők nincsenek.
A vizes-cukros – de csak annyira kell bevizezni, hogy rátapadjon a cukor. Mert nem a víz a lényeg rajta, hanem a kristálycukor. Jó sok legyen, és ne guruljon le. Hisz az ilyesmit nem asztal mellett eszi az ember. Nem árt lenyomni a tetejét a mancsoddal, úgy jobban odatapad.
Aztán ott volt a vajas cukros. Még rendes Tea vajjal. Ugyanez a helyzet. Nem vízbe mártod, hanem megkened vajjal, rá a cukor – lenyomni.
Aztán volt a vajas-cukros-kakaós. Minden alkotóelemet rászórsz, rákensz a kenyérre, aztán azon összekevered. De kakaóból nem szabad sokat, mert akkor a kenyered lesz olyan, és úgy nem édes.
Aztán ekkor ismertették meg velem a vajas-mustáros kenyeret. Megkenjük a szeletet vajjal, rányomunk egy jókora adag mustárt, szétkenjük akár az ujjunkkal. Gyerekként még így is tökéletes volt, nem problémáztunk a bacilusoktól.
Ugyanez zsíros kenyérrel, vagy zsíros kenyéren Piros arany – ez már a hetvenes évek gyors kajája.
De ha nem volt elég májkrém otthon, és több szeletnyire éhesek voltunk, akkor jöhetett a vajjal összekeverése, azt rákenni a kenyérre. Lágyabb, és finom.
Aztán ott volt a vajas mézes, vagy vajas lekváros, de összedolgozva a tetején az egészet. Így nem csurgott ide-oda.
Aztán még egy finomság – ami viszont nem a játékhoz kötődik. Régen a Vegeta még ütősebb volt, rengeteg zöldség benne. Fűszeres, de mégis édeskés.
Amikor hosszú sorban állás után hazaszállítottad a meleg, ropogós kenyeret – abból megenni egy jókora szeletet vajjal, vagy zsírral megkenve, és rápergetve a Vegetából, Delikátból, vagy mondjuk a Szilasból, – mert hogy olyan is volt – mennyei eledel.
