“Egy pasi olyan, mint egy keresztrejtvény a New York Times-ban: idegesítő, bonyolult és megfejthetetlen.” …
“Folyton azt halljuk, hogy rögös az igaz szerelemhez vezető út. A mesében is előbb jönnek a megpróbáltatások, és csak utána élnek boldogan, míg meg nem halnak. De mi történik, ha kimaradnak a megpróbáltatások? Miért támad rögtön hiányérzetünk? Botrányok híján életképtelen lenne egy kapcsolat?”
“Szépnek lenni olyan, mint egy Central Parkra néző lakás. A legkevésbé sem fair és általában azoknak jut, akik a legkevésbé sem érdemlik meg.”
“Talán jobban jártunk, amikor kevesebbet gondolkodtunk és többet csókolóztunk. Az érettségivel éretlenné válunk az igaz szerelemre? A szívügyek terén a középiskola lenne a mérvadó?”
“Miért mindig a nő érzi úgy, hogy csalódik a férfiban? (…) Mi van, ha erről nem a férfiak tehetnek? Ha egy bizonyos kor és bizonyos számú kapcsolat után még mindig egy helyben toporgunk, míg az exbarátunk már hegyen-völgyön túl jár? Lehet, hogy a probléma forrása nem ő, sőt nem az azelőtti és nem is az azelőtti barátunk, hanem bármilyen fájdalmas is kimondani, a hiba önmagunkban keresendő?”
“Bizony, van úgy, hogy nem az utazás a lényeg, hanem a végállomás.”
“A barátságok nem maradnak meg csak úgy. Invesztálni kell bele. Ez olyan, mint a nyugdíj: nem számíthatsz arra, hogy öreg korodban hirtelen a semmiből a fejedre hullik egy halom pénz.”
“Az az igazság, hogy a hűtlenség kéz a kézben jár a lebukással. Az egyik nem létezik a másik nélkül.”
“Egy szakítás után bizonyos utcák, helyszínek, sőt egyes napszakok is tabunak számítanak. A város érzelmi aknákkal teli, elhagyott csatatérré válik, nagyon kell vigyázni, hová lépsz, mert könnyen miszlikbe szaggathatod magad.”
“Szerettem én valaha őt? Vagy csak imádom a fájdalmat, a rendkívüli fájdalmat, és azt, hogy olyasvalakire vágyom, aki elérhetetlen?”
