Az 1920-as, 30-as évek még teljesen másról szóltak mint manapság.
Bár a sminkelés kezdett előtérbe kerülni főleg a városi lányoknál, és közülük a módosabbak már akár szőrtelenítették is magukat, a szegényebbek, és a falusiak között pont ellentétes szokások voltak.
Falun a természeteset szerették a férfiak, de a nők is. Nem volt szokás rúzshoz, festékhez nyúlni, esetleg dugva egy kis céklalé, megcsipkedni az arcot, vagy törülközővel jól megdörzsölni, hogy pirospozsgásabb legyen.
Mert hogy városon az volt a szép, ha valaki úrnak látszott – fehér bőr, kenceficék – falun bizony az egészség volt a lényeg, meg az, hogy látszódjék rajtad már nem gyerek vagy.
Másképp is öltözködtek, ahogy a férfiak is könnyebben kigombolták némileg az inget, a nők sem zárkóztak be nyakig nyaranta.
Mama, akit szőke hajjal áldott meg a Mindenható, hogy 16 éves korában bizonyítsa érettségét fogta a szomszédban nyaraló barátnője szempillaspirálját (bizony, akkor már 100 éve volt ilyen) és nem a szempilláját nagyította vele, hanem hóna alatt, és a lábán óvatosan befestette a szőrszálakat.
Persze hülyeséget csinált, mert a hónalján izzadni kezdett, a festék szétmázolódott, a blúza, bőre fekete lett, elég volt a nyomokat eltüntetnie – viszont a lábán tökéletesen ott maradt a festék bizonyítva, hogy ő már nem kislány, hanem eladósorba lépett.
Ugyanis egykor a szőrzet az érettséget jelentette – és nem szégyellték, nem gondolták azt, hogy attól mindenképp szabadulni kell.
Sőt – úgy tartották, hogy akinek dús lábszőrzete van (akár férfi, akár nő) az pénzes ember lesz…
A legtöbben úgy voltak vele, hogy az ember úgy jó ahogy Isten megteremtette. Semmi sincs rajta fölösleges, mindennek funkciója van.
Mint ahogy a férfiak sem borotválták hosszú ideig a bajuszt, magyar ember bajusz nélkül nem élhetett. Ennek a felfogásnak aztán az első világháború vetett véget, utána már mind kevesebben ragaszkodtak arcszőrzetükhöz.
Viszont a mellkason göndörödőre büszkék voltak, és a világ minden kincséért sem borotválták volna.
Azt meg hogy máshol is megtehetnék – ha valaki felemlítette volna előttük, hogy ők, vagy akár az asszony… nagy eséllyel bolondnak hitték volna, s az illető hallgathatott volna egy előadást arról, hogy azért felnőtt a felnőtt, hogy legyen mindenütt szőr. Ha nincs, akkor olyan mint egy gyerek. Márpedig egy gyereket kerülni kell ilyen téren.
Hogy izzad, és büdös lesz?
„Mosdani kell gyermekem! Rég feltalálták már a vizet és a szappant!” – Papa mindig ezt hangoztatta, és komolyan hitt benne. Fotó: Fortepan/Hirschler András 1930.
