Minden nap elment a temetőbe, és anyja sírjára feküdt aludni.
Szokása felkeltette az emberek figyelmét és suttogását. Senki sem értette, miért marad ott éjjelről éjjelre, mintha őrizné. Vonzalma minden képzeletet felülírt.
Neki anyja jelenléte nem ért véget a halállal. Úgy érezte, a sír mellett pihenve mély békét talál. A szomorúság nyilvánvaló volt, mégsem akart távozni. A teste a földön feküdt, a gondolatai máshol jártak, egy helyen, ahol az édesanyja még itt van.
Rituáléja különös volt, mégis erőt sugárzott. Kibírta a fáradtságot, a hideget és az esőt. Kitartása elgondolkodtatta az arra járókat, bár sokan kételkedtek benne.
Kevesen tudták, hogy ez a döntés szeretetből és hűségből született.
Egy reggel mindent megváltoztatott
Az egyik hajnalon valami szokatlan történt. Aznap nem érezte magát a szokásosnak. Mintha friss, vibráló levegő járta volna át a helyet. Kinyitotta a szemét, és körbenézett. A látványtól végigfutott a hátán a hideg.
Anyja sírja lágy, álomszerű fényben derengett előtte. Körülötte zöldebbnek tűnt a fű, a szél is enyhébben járt. Halk, megnyugtató zúgást hallott, mintha lágy lélegzet lenne. Nem tudta, miért, mégis biztosnak érezte, hogy nincs egyedül.
Abban a pillanatban minden átfordult
Rájött, hogy most már el tud köszönni félelem nélkül. A búcsú fájdalma helyén csendes megnyugvás jelent meg. Könnyebb lett a szíve, lassan felállt. Aznap reggel megértette, hogy az élet megy tovább, és a szeretet nem múlik el.
A történet híre gyorsan bejárta a környéket. Voltak, akik ámulva figyelték, mások sírtak. A közösség megismerte a férfit, aki a szíve szerint cselekedett. Sokakat megérintett, mert emlékeztetett arra, hogy a kötelékek maradnak.
Ez a férfi megmutatta, hogy az igaz szeretet a legnehezebb helyzeten is átsegít. Gesztusa, amelyet eleinte sokan félreértettek, a hűség csendes erejéről szólt. Napi jelenléte a sírnál ritka lelki tartást jelzett, egy kimondatlan ígéretet annak, akit soha nem szűnt meg szeretni.
