Aki vidéken nőtt fel, vagy gyerekként a nagyszülőknél töltötte a nyarakat egy olyan portán, ahol még tartottak jószágot, annak valószínűleg azonnal összefut a nyál a szájában e szó hallatán: gulászta.
Vidékenként persze ezerféle neve volt: hívták gurásztának, zangurának, a sajtosabb állagú változatát pedig urdának is. Bárhogy is nevezték, a gyerekek (és a felnőttek) számára ez volt a legfenségesebb házi édesség.
Régen a paraszti udvarok elképzelhetetlenek voltak tehén nélkül, ahol pedig tehén volt, ott időről időre kisboci is született.
A gulászta titka az ellés utáni első egy-két napban rejlik. Az ekkor lefejt, sűrű, sárgás színű tejet fecstejnek vagy előtejnek (szakszóval kolosztrumnak) nevezik. Ez a folyadék igazi biológiai csoda: tele van koncentrált tápanyagokkal, ásványi anyagokkal és ellenanyagokkal, amelyek nélkülözhetetlenek az újszülött borjú immunrendszerének beindításához és a túléléshez.
Természetesen az elsőbbség mindig a kisbocié volt, ő szophatta ki a legjavát. Ám a frissen ellett tehénnek gyakran bőségesebben termelődött teje, mint amennyit a borjú meg tudott inni. Hogy a tehén ne apadjon el, a felesleget gondosan lefejték – ebből készült a mennyei gulászta.
Hogyan készült a „fecstej-túró”?
A recepthez nem kellett semmilyen különleges hozzávaló, csupán a tiszta előtej és egy nagy adag türelem.
Egy nagyobb fazékban vizet tettek a sparheltre vagy a kályhára melegedni.
A fecstejet egy kisebb edénybe öntötték, majd ezt belehelyezték a melegedő vízbe – vagyis gőz felett, kíméletesen kezdték el melegíteni.
Ahogy a tej átforrósodott, a benne lévő rengeteg fehérje hatására magától „összement”, azaz kicsapódott.
A végeredmény egy hihetetlenül lágy, krémes, természetesen édeskés túrószerű állag lett. Nem volt más hátra, mint friss, ropogós héjú kenyérrel tálalni, a gyerekek pedig – hogy még nagyobb legyen az öröm – egy kis cukorral megszórva kapták meg a gőzölgő csemegét.
Bár ma már igazi ritkaságnak számít, a gulászta nemcsak egy nosztalgikus édesség volt, hanem a magas tápanyagtartalma miatt valóságos energiabomba is, ami a nehéz fizikai munka mellett tökéletesen táplálta a testet.
