Egy férfi híres volt arról, hogy semmi sem tarthatja vissza a horgászattól.
Ha szakadt az eső, ment. Ha tombolt a szél, ment. Ha mínusz tíz fok volt, akkor is ott ült a stégen hajnalban.
Egy szombat reggel azonban olyan vihar kerekedett, hogy még ő is elbizonytalanodott. Fújt a szél, ömlött az eső, az ég pedig folyamatosan dörgött.
Morgott egyet, aztán visszafordult a hálószoba felé.
Óvatosan bebújt az ágyba a felesége mellé, átölelte és a fülébe súgta:
– Borzalmas idő van odakint…
A felesége félálomban csak hümmögött egyet:
– Elhiszem…
Aztán hozzátette:
– És képzeld, az a bolond férjem ilyenkor is kint ül valahol és horgászik…
