Egy kutya a sivatag szélén kóborol, amikor észreveszi, hogy egy éhes leopárd rohan felé.
– Na, most aztán nagy bajban vagyok! – gondolja.
Menekülni már nincs ideje, de észrevesz maga mellett néhány régi csontot.
Gyorsan leül közéjük, és hangosan megszólal:
– Hű, de finom volt ez a leopárd! Bárcsak találnék még egyet desszertnek!
A leopárd megtorpan.
– Te jó ég! Ez a kutya leopárdokat eszik?!
Rémülten felmászik egy közeli fára.
Csakhogy az egészet látta egy majom, aki a fán üldögélt.
A majom odasiet a leopárdhoz.
– Te, ne légy már ilyen gyáva! Az a kutya csak átvert! Azok régi csontok voltak!
A leopárd dühbe gurul.
– Na, ezt megkeserüli! Pattanj a hátamra, és megmutatom neki!
A kutya közben észreveszi, hogy a leopárd visszatér, ráadásul a majommal a hátán.
Gyorsan leül a csontok mellé, háttal nekik, és jó hangosan morogni kezd:
– A fenébe is! Hová tűnt már az a majom?! Fél órája elküldtem, hogy hozzon nekem még egy leopárdot!
