Pista bácsi 35 éven át hordta a leveleket ugyanabban a körzetben. Mindenki ismerte és szerette, ezért amikor elérkezett az utolsó munkanapja a nyugdíjazása előtt, a környék lakói sorra megajándékozták.
Az egyik háznál egy üveg jóféle pálinkát kapott, a másiknál egy doboz szivart, a harmadiknál pedig egy horgászfelszerelést.
Az utca végén azonban egészen különleges meglepetés várta.
Egy gyönyörű, fiatal szőke asszony nyitott ajtót, mindössze egy könnyű hálóköntösben.
– Pista bácsi, jöjjön csak be! Van egy kis búcsúajándékom!
Az asszony kézen fogta, bevezette a hálószobába, és olyan szenvedélyes órát töltöttek együtt, amilyenben az öreg postásnak már régen nem volt része.
Utána a nő még egy bőséges reggelit is készített neki.
Pista bácsi boldogan falatozott, amikor észrevette, hogy a kávéscsészéje alatt egy százforintos lapul.
– Aranyoskám, hát ez a mai nap minden képzeletemet felülmúlta! De ezt a százast miért kapom?
A fiatalasszony elmosolyodott.
– Tudja, tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma dolgozik utoljára. Megkérdeztem tőle, mit adjunk magának búcsúajándékba.
– És mit mondott?
– Azt mondta: „B@szd meg, adj neki egy százast!” A reggeli már az én ötletem volt!
