A hangja remegett, amikor megszólalt.
– De miért? Hiszen szeretlek! Mindig szerettelek. Soha nem csaltalak meg, soha nem bántottalak.
Bólintottam.
– Tudom. Ez mind igaz.
Néhány másodpercig csend volt közöttünk.
– Akkor mégis miért? – kérdezte értetlenül. – Nem értem. Mit rontottam el?
Nem az volt a baj, amit megtettél
Odamentem hozzá, és nyugodtan a szemébe néztem.
– Tudni akarod az igazat? Nem az a baj, amit megtettél. Hanem az, amit nem tettél meg.
Összeráncolta a homlokát.
– Ezt hogy érted?
– Ott voltál mellettem egész életünkben. De közben valahogy mégsem voltál igazán jelen. Jó férj voltál. Dolgoztál, gondoskodtál a családról, mindig lehetett rád számítani. De egy idő után már nem figyeltél rám. Nem kérdezted meg, hogy érzem magam. Nem voltak hosszú beszélgetéseink. Nem volt közelség. Csak megszokás.
– De hát minden nap együtt voltunk! – tiltakozott. – Reggeliztünk, vacsoráztunk, esténként együtt ültünk a nappaliban.
– Igen. Egy fedél alatt éltünk. De már régóta nem együtt.
Évek óta hiányzott valami
Nem haragból beszéltem. Nem azért, mert rossz ember lett volna.
Éppen ellenkezőleg.
Kedves volt, megbízható és tisztességes.
Csakhogy valahol útközben elveszítettük egymást.
A kapcsolatunkból eltűnt az érdeklődés, az intimitás és az a különleges érzés, ami miatt annak idején egymást választottuk.
Évekig próbáltam nem foglalkozni vele. Azt hittem, majd elmúlik az üresség érzése.
Nem múlt el.
Végül magamat választottam
– Tehát ennyi volt? – kérdezte halkan.
A hangjában már nem düh volt, hanem fájdalom.
– Nem azt mondom, hogy semmit sem ért a közös életünk. Rengeteget jelentett. De már nem akarok úgy tenni, mintha minden rendben lenne.
Nagyot sóhajtott.
– És most mi lesz?
– Most először hosszú idő után magamat választom. Szeretném újra érezni, hogy élek. Hogy nem csak telnek a napok, hanem valóban megélem őket.
Harminc év után
Sokáig csendben ült.
Úgy nézett rám, mintha először látna igazán.
Tudtam, hogy fáj neki.
És azt is, hogy nekem sem könnyű.
De mélyen belül mégis nyugalmat éreztem.
Harminc év után meghoztam azt a döntést, amitől évekig féltem.
És bár egy fejezet lezárult, először éreztem úgy, hogy egy új végre elkezdődhet.
