Mia azt hitte, férje, Ádám, munkaügyben utazott, ezért meglepetésként elvitte gyerekeiket a családi tóparti házhoz.
Odaérve észrevette, hogy Ádám autója ott parkol a ház előtt.
Bent elsőre minden a megszokott rendben volt, amíg Mia ki nem nézett a kertbe, ahol hatalmas gödör tátongott.
Amikor közelebb ment, Ádám előbukkant, piszkos ruhában, láthatóan idegesen, és azt kérte, ne közelítsen tovább.
Mia nem hallgatott rá, belenézett a gödörbe, és teljesen ledermedt – a föld alatt régi emberi maradványok voltak.
Rémülten szembesítette Ádámot a látottakkal. Ádám akkor csak annyit mondott, hogy idős apja a közelmúltban egy régóta rejtegetett családi titkot osztott meg vele.
Több évtizede Ádám dédapját, Sámuelt, nem temethették el hivatalos temetőben, mert a falu kiközösítette egy házasságtörési botrány miatt.
Sámuel felesége, Margit, titokban temette el férjét a családi földön a tóparton, és esküt tett, hogy sosem bocsát meg a falubelieknek, akik megalázták a férjét.
Ádám eleinte azt hitte, hogy apja csak keveri a régi történeteket, de levelek és fényképek bizonyították a történet igazát.
Azért hazudott a munkaútról, hogy titokban kiáshassa Sámuel földi maradványait, és végre tisztes temetést adhasson neki anélkül, hogy családját fölöslegesen megzavarná.
Mia mindenben támogatta, ezért együtt felvették a kapcsolatot a helyi hatóságokkal és történészekkel, hogy Sámuel méltó módon nyugodhasson.
A város összegyűlt a végső búcsúra, ahol mindenki megismerte Sámuel és Margit igaz történetét, amit egykor a pletykák teljesen eltorzítottak.
Mia a temetésen megértette, hogy a titkok fájhatnak, de az igazság feltárása mindig közelebb hozza az embereket.
Sámuel és Margit végre megkapta azt a tiszteletet, amit megérdemeltek, Mia és Ádám pedig újra megbíztak egymásban.
Mia ezen a napon rájött: vannak titkok, amelyek nem csak a múltról szólnak. Ezek a történetek, ha napvilágra kerülnek, képesek gyógyítani és örökre megváltoztatni a család jövőjét.
