A kézzel történő ételfogyasztás táplálja a testet, az elmét és a lelket!
A mai nyugati társadalomban, a kézzel történő ételfogyasztást néha egészségtelennek, kezelhetetlennek és primitívnek tekintjük. Az indiai kultúrában azonban létezik egy régi közmondás, miszerint “A kézzel való étkezés nemcsak a testet, hanem az elmét és a szellemet is táplálja”.
Néhány évvel ezelőtt az angliai „Big Brother” sorozat egyik résztvevője panaszkodott indiai származású társára, aki kezével készítette az ételt, és ugyancsak a kezét használta evésre, az evőeszközök helyett. Noha a puszta kézzel való ételfogyasztásnak az indiai kultúrában nagyon régi hagyománya van, manapság sok indiai háztartásban a kézzel történő étkezést felváltotta az evőeszközök használata.
De gondolkodtunk már el azon, hogy Indiában, a korábbi generációk miért is ettek a kezükkel? Ennek oka van, ugyanis a kézi étkezés gyakorlata az ajurvédikus tanításokból származik. Az emberek a védikus tanításokból megismerték a kezükben rejlő erőt. Az ételeknek az ősi hagyományok szerinti kézzel fogyasztása, a mudra gyakorlatából származik, amely a hinduizmusban nagyon elterjedt. A mudrákat a meditációk, és a klasszikus tánc számos formájában használják.
A hindu kultúrában a kezeket tekintik a legértékesebb testrésznek, ami az alábbi a védikus imában is megmutatkozik, miközben tenyerükbe tekintenek: “Karagre vasate Laksmih karamule Sarasvati Karamadhye tu Govindah prabhate karadarsanam” (Ujjaink végén Laksmih istennő, ujjaink alján Sarasvati istennő, és közepén Govindah Úr van.) Tehát, ez az ima azt sugallja, hogy minden isteni erő az emberi törekvésben van.
A hinduk úgy vélik, hogy a kezünk és a lábunk az öt elem vezetékei. Az ajurvédikus írások azt tanítják, hogy minden ujj az öt elem egyikének kiterjedése. Így a hüvelykujj a tér, a mutató – a levegő, a középső ujj – a tűz, a gyűrűs ujj – a víz és a kisujj Föld.
Minden ujj elősegíti az élelmiszerek átalakulását, mielőtt a belső emésztésbe kerülne. Az ujjak, mivel érintik az ételt, serkentik az öt elemet, és felkérik Agni-t (az emésztő tüzet), hogy hozza az emésztőnedveket. Így az ember képes jobban megismerni az elfogyasztott ételek ízét, textúráját és illatát, amelyek mindegyike növeli az étkezés örömét.
A hindu családok idősebb tagjai alig használnak az edényeket a különféle Masala (indiai fűszer) mérésére, inkább a kezüket részesítik előnybe. Úgy vélik, hogy a kéz úgy van kialakítva, hogy megfelelő mennyiségű fűszert mérjen ki a test számára. Szerintük a kezek hatféle módon képesek „kimérni” a fűszereket és az élelmiszerek mennyiségét, a szilárd ételektől a magokig és a lisztig.
Ezért amikor legközelebb főzni próbálunk, hintsük sót a kezünkbe, és meglepődünk azon, hogy pontosan tudni fogjuk, mennyit is kell használnunk belőle.
