Rántás? Nem nagy szám… – Valahogy így gondolkodunk. Pedig az elején, egy gyakorlatlan háziasszony bizony nagy dilemma elé kerül akkor, amikor hozzáfog élete első – nem habarásos eljárásához. Hisz nem mindegy, miből mennyi kell, meg hogy készítik melyiket, és még az sem, hogyan hígítják fel…
De a legfontosabb, hogy álljunk ott, egy pillanatra se hagyjuk ott – hisz pár perc alatt kész az egész! És csak óvatosan, kis hőfokon dolgozzunk, akkor jó lesz az eredményt!
Hozzávalók:
2 dkg zsiradék
2 dkg liszt
2 dl víz a felengedéshez
Ízesítéshez:
esetleg fűszerpaprika
petrezselyemzöld
hagyma
fokhagyma
fűszerek
Egy száraz lábasba, vagy serpenyőbe belerakjuk a zsiradékot, ami lehet bármi, a lényeg, hogy az olajra jobban oda kell figyelni, a zsír az bírja a strapát.
Amennyi zsiradékot használunk, ugyanannyi liszttel dolgozunk. Felhevítjük de csak takarékon az zsiradékot, beleszórjuk a lisztet, és folytonos kevergetés mellett – nincs közben ide-oda szaladgálás 🙂 – elérjük a kívánt színt.
Ha elkészítettük a rántást, és még forró, ilyenkor hideg vízzel hígítjuk, de apránként, közben kevergetve. Nem szabad kevés vízzel, két kanálnyi rántáshoz szükséges biztosan két dl víz is. Ha csomósodna, akkor a fakanál fejével az edény oldalán szétnyomjuk. Ha netán nem sikerül az eljárás, akkor a fővő levesből, főzelékből végy egy-két merőkanálnyit, nagyjából keverd az elegyhez, elő a mixert, és pépesítsd el. Tökéletesen használható.
Vannak olyan ételek, amik világosabb rántást igényelnek, vannak, amik sötétebbet. Ez attól függ, alapból milyen markáns az íze az ételnek. Egy olyan étel, mint egy gyümölcsleves teljesen világos rántást igényel, mivel fontos, hogy még véletlenül se érezzük a rántás ízt, hanem a gyümölcsre tudjunk koncentrálni. Ezt a rántást hívják zsemle színű rántásnak, ami valójában még a zsemlénél is világosabb. Például egy krumplileves az már egy közepes színű rántást igényel, a leves ízéről – más ízesítő anyagok is vannak benne, amik határozottá teszik az ízt – nem vonja el a figyelmet a rántás, sőt, kiegészíti. Ebbe a levesbe paprikával elkevertet teszünk, amit a készítés utolsó pillanataiban dobunk csak bele, nehogy megégjen a fűszerpaprika. Ugyanígy járunk el, ha bármilyen más ízesítő anyaggal készítjük.
Sötét, már-már barna színű rántást készítünk babhoz, lencséhez. Természetesen szárazbabra gondolok, hisz a zsenge bab lágy ízének nem tenne jót egy erőteljes barna rántás íz. Viszont a szárazbabét tökéletesen kiegészíti.
Lehetőleg főzelékeknél se használjunk túl sok rántást, bőven elég ha literenként – folyadék – két evőkanálnyival számolunk, sőt, lehet akár hígabb is. De ez minden háznál másképp működik.
Ha tejfölt, vagy tejet is igényel az étel, akkor a kikavart rántáshoz keverjük be, majd az ételből merőkanállal apránként hozzáadagolunk a forró léből, és folyton kevergetve hőkiegyenlítünk. Utána ugyancsak kevergetve a takarékon tötyögő ételbe csurgatjuk. Főzzük pár percig, hogy az étel elveszítse nyers liszt ízét, magyarul megfőjön a rántás, utána pedig – késznek nyilvánítjuk.
Bár régen szokás volt, ne készítsük el előre nagy mennyiségben a rántást, jobb a friss, de ha mégis, akkor zárt edényben, hidegen tároljuk.
És az örök szabály: Meleg rántást hideg vízzel, hideg rántást meleg vízzel engedünk apránként fel!
