Amikor az óvodások is boltba jártak

Régen szokás volt a gyereket küldeni vásárolni.Akkoriban kisebb üzletek voltak, a környékről oda járt mindenki, és a boltosok ismerték is a vásárlókat családjukkal együtt.

Ha volt tesó, akkor először még vele ment a kicsi, ha nem volt, akkor valamelyik szülővel, vagy nagyival.

Aztán mikor már biztosan ismerted az utat, és tudtad, hogy úttest előtt megállunk, figyelmesen szétnézünk először egyik oldalra, aztán másikra, majd mikor leléptünk, és elértünk az úttest feléig, akkor még egyszer, nehogy közben jöjjön valami – és már azt is megjegyezted, hogy se ismerőssel, ismeretlennel meg éppen nem állunk le beszélgetni, és véletlenül sem megyünk el vele semerre, ha meg vinni akar, akkor éktelenül elkezdesz kiabálni – na, ha mindezt megjegyezted, akkor eljött az az alkalom, amikor egyszer csak megbíztak, hogy menj el egyedül a boltba tejért, vagy kenyérért.

Előtte még vettél egy gyors leckét pénzkezelésből, hogy hová tedd a visszajárót, aztán mehettél…

Ez bizony nagy megtiszteltetés volt, hisz innentől mindenki tudta, hogy Te már olyan nagy gyerek vagy, hogy egyedül jársz a boltba.

Hogy aztán még néhány alkalommal egy saroknyiról figyeltek, hogy mit csinálsz, hogy közlekedsz, azt persze nem tudtad, de nem is kellett…

Innentől már úgy gondoltad, hogy nagy vagy, feladatod van. Másképp nézett rád a szomszéd, a boltos.

Akkoriban a visszajáró vásárlókat időnként „jutalmazták” valamivel, gyerekeket meg éppen.

Én például majd minden boltba menetelemkor kaptam a citromos, vagy narancsos zselés cukorból egy darabot, amit akkoriban dekára árusítottak, nagy, zárható, fekvő üveg tartóból.

Nagyon fincsi volt.

Kenyérboltban, tejboltban, piacon másképp néztek a gyermek vásárlóra. Segítették, sokszor előrehívták, figyeltek rá mit csinál.

Ha piacra küldtek, vagy mentem magamtól, mert anyák napjára virágot akartam venni, akkor biztos, hogy fele áron megkaptam az árut, mert egy gyereknek mindenki kedvezett akkor.

Így aztán idővel járhattál tejért, kenyérért, más apróbb dolgokért. Később postára, cukrászdába, cipészhez, trafikba.

Megtanultál apróbb ügyeket intézni, mely bizony hasznos lett felnőtt korodban.

Fotó: Fortepan.hu/Zsanda Zsolt/Vajszada Károly Forrás