Az erdőfülei Béla bácsi 1927. február 21. született. Vallja, hogy “a mennyország itt van. Ha jól élsz, jól vagy, a mennyországban vagy. Ha rosszul élsz, rosszul vagy, a pokolban vagy”.
Béla bácsi már 5 éve nem jár a mezőre, de otthon a kertben a ház körüli munkákat még botra támaszkodva elintézi.
“Reggel, mikor kelek fel, akkor is imádkozom, hogy megvirradtam, este, mikor fekszem le, akkor is imádkozom. S a családnak is imádkozom, hogy legyen jó” – meséli a Székelyföld 1000 arcának az idős férfi.
“Én, mikor 7 esztendős voltam, már kaszálgattam. Én voltam az, amelyik dolgozott. Volt egy testvérem 21-es, 23-as, 25-ös. Ezek mind vagy iskolában, vagy mindegyik oda volt menve. Mindent csináltunk, mert muszáj volt. Nem, mint most. Most 15 esztendős korukban még jóformán semmit se csinálnak, de nekünk muszáj volt” – emlékszik vissza.
“A háborús időben nagy nehézség állott be. Nyomorúság volt. Az állatokat, ahol több volt, vitték el. Féltünk attól is, hogy lelőnek, amikor a mezőn volt, mert légi harcok voltak a levegőben a repülővel” – emlékszik vissza a rossz időkre.
Béla bácsi 5 éve él egyedül, felesége halála óta.
“Annyit siratom. 70 esztendőt éltünk együtt. Soha egyik a mást egy szóval sem bántottuk meg. Szép életet éltünk le. Volt is örökké mindenünk, sokat is küzdöttünk, de volt is” – mondja a férfi.
“Életemben víg voltam örökké, de elmúlott, megállott, minden meg”.
