Egy egyetemista az ebédlőben meglát egy üres széket a professzora mellett.
– Jó napot, tanár úr! Leülhetek ide?
A professzor lenézően végigméri.
– Fiatalember, egy hattyú nem ül egy asztalhoz a disznóval!
A diák elmosolyodik.
– Semmi gond, tanár úr! Akkor továbbrepülök!
A professzor majd felrobban a méregtől, és elhatározza, hogy a következő vizsgán megbuktatja a pimasz diákot.
A vizsgán a lehető legnehezebb kérdéseket teszi fel neki, de a fiú mindegyikre hibátlanul válaszol.
Végül a professzor előáll egy utolsó kérdéssel.
– Tegyük fel, hogy az úton talál két zsákot. Az egyik tele van arannyal, a másik pedig ésszel. Melyiket választaná?
– Természetesen az aranyat!
A professzor elégedetten elmosolyodik.
– Látja, fiatalember, én az észt választanám!
A diák vállat von.
– Hát igen, tanár úr! Mindenki azt választja, amiből hiánya van!
A professzor dühében felkapja a dolgozatot, és hatalmas betűkkel ráírja:
SZAMÁR
A diák elveszi a dolgozatát, majd kisétál.
Néhány perc múlva azonban visszatér.
– Elnézést, tanár úr! Egy apróság kimaradt!
– Micsoda?!
– A nevét már ráírta a dolgozatomra, de az osztályzatot elfelejtette!
