Mindig légy jó azokkal, akik őszintén szeretnek téged.
A szüleink életünk első pillanatától kezdve gondoskodnak minden igényünkről. Éjszakákat virrasztanak át mellettünk, etetnek, vigyáznak ránk, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy boldog felnőttek váljanak belőlünk.
És bár idős korban a szülők néha bosszantóak lehetnek a gyerekeik számára, nagyon fontos, hogy ne felejtsük el mindazt, amit értünk tettek. Természetesen követhettek el hibákat, de édesanyánk és édesapánk a mi érdekünkben mindig a legjobbra törekedtek. Kézen fogtak, amikor gyengék voltunk, és megosztották velünk az öröm pillanatait.
A szülők a legfontosabb emberek az életünkben. Nemrég találkoztam egy ismeretlen szerző történetével. Ez a történet egy férfiról és a fiáról szól, és igazán érdemes elolvasni.
Egy 80 éves férfi a kanapén ült 45 éves fia mellett. Egyszer csak egy nagy varjú szállt le az ablakpárkányra.
Az apa azt kérdezte a fiától: „Mi ez?” A fia pedig válaszolt: „Egy varjú.” Néhány perccel később az apa ismét megkérdezte: „Mi ez?” Mire a fia azt felelte: Apa, hiszen az előbb mondtam, hogy egy varjú.”
Kis idő elteltével az apa harmadszor is feltette ugyanazt a kérdést: „Mi ez?” A fia most már ingerülten válaszolt: „Ez egy varjú.” Az apa negyedjére is feltette a kérdést…
Aztán a fiú kiabálni kezdett az apjával: „Miért kérdezed tőlem ugyanazt újra meg újra, hiszen már megmondtam, hogy egy varjú.” Az apa felállt, és bement a szobájába egy régi, kopott füzetért. Ez egy napló volt, amit a fia születésétől kezdve vezetett.
Megkérte a fiát, hogy olvassa el az egyik bejegyzést, amely így szólt: „Ma, miközben a 3 éves fiam mellettem ült a kanapén, egy varjú szállt le az ablakpárkányra. A fiam összesen 23 alkalommal kérdezte meg tőlem, mi ez, és én 23-szor válaszoltam: „Egy varjú.” Minden alkalommal, amikor feltette a kérdését, átöleltem. Egyáltalán nem bosszankodtam, csak szeretetet éreztem a gyerek iránt.”
Amikor kicsik voltunk, a szüleinknek rengeteg bosszantó kérdésünkre kellett válaszolniuk. Lehet, hogy nem vesszük észre, de ahogy öregszenek, nekik is egyre több figyelemre van szükségük. Emiatt néha úgy érezhetik, hogy a terhünkre vannak. Ha tiszteletlenül bánunk velük, sokkal gyorsabban eltűnnek az életünkből.
Nincs sok időnk ezen a világon, és a türelem valószínűleg a legkevesebb, amit a szüleinknek adhatunk. Légy mindig kedves azokkal, akik mindennél jobban szeretnek téged.
