Az egyik dolog, ami a leginkább megnehezíti a másokkal való kommunikációnkat, az a tény, hogy nem tudjuk, hogy kell igazán hallgatni.
Többször adtam értékes (legalábbis nekem akkor annak tűnt) tanácsot rokonoknak, barátoknak, úgy, hogy végig sem hallgattam őket, és nem kaptam teljes képet a körülményeikről, a helyzetről, amiben éppen voltak.
Így aztán nem meglepő, hogy tanácsaim a legtöbb esetben haszontalanak bizonyultak, mert a helyzet korlátozott megértésén alapultak.
Van egy másik, sokkal súlyosabb probléma is. Amikor valaki megosztja veled a problémáját, amit te csak részben értesz meg, akkor kizárólag racionális szemszögből közelíted meg a dolgot. Igen, annak ellenére, hogy csak részben értetted meg ezt a problémát, még ahhoz is ragaszkodsz, hogy észszerű, logikus rálátást tanúsítsanak. De tudod, mi hiányzik? Az érzelmek. A beszélgető partnered érzelmei.
Ha minden problémánk csak az észszerűség szintjén létezne, sokkal könnyebben megoldanánk őket, és nem okoznának annyi stresszt és negativitást. Csakhogy ez nem teljesen van így (vagy egyáltalán nem, attól függ, hogy nézzük). Az életünkben minden érzelmi hatással van ránk, és ezt fel kell ismernünk, és el kell fogadnunk.
Az számít, hogy mit éreznek az emberek. És a kommunikáció egyik fő problémája az, hogy amikor mi magunk beszélünk a saját problémáinkról valakinek, elvárjuk, hogy ez a személy érzelmi szinten hallgasson meg minket, miközben mások problémáit kizárólag felületes, racionális szinten érzékeljük.
Van megoldás erre a problémára? Igen, van, méghozzá nagyon egyszerű. Csak meg kell tanulnunk igazán hallgatni, és meg is hallani az embereket. Meg kell tanulnunk érzékelni mindent, amit mások mondanak nekünk, és nem csak azt, amit szavakkal mondanak ki – különösen akkor, amikor a problémáikról beszélnek. Amikor így teszünk, bizonyos mértékig már meg is oldjuk ezeknek a problémáknak az érzelmi oldalát. Egyfajta tükröt tartunk eléjük, amelyben megláthatják a saját érzelmeiket, és tisztábban láthatják, mit kell tenniük.
Mellesleg ez a megközelítés ugyanakkor abban is segít, hogy megszabaduljunk attól a kényszertől, hogy ítélkezzünk mások értékei felett. Néha, amikor éppen csak fél füllel figyelünk oda, ha valaki a problémáiról beszél, anélkül, hogy megpróbáltunk volna megoldást találni, negatív és vádló értékítéletet hirdetünk, amellyel nem tudunk segíteni, csak további akadályokat állítunk az illető elé.
De ha először megpróbáljuk megérteni a beszélgetőpartner érzelmi állapotát, akkor képesek leszünk empátiát tanúsítani, és valódi, gyakorlati tanácsokkal szolgálhatunk tapasztalataink és képességeink alapján.
Kezdjünk el igazán odafigyelni – talán ez segít nekünk megérteni, hogy érzünk egymás iránt, és még sok minden egyebet is.
