Hiszem, hogy oka van annak, hogy az életem része voltál…
El kellett telnie egy kis időnek, mire megfelelő távolságból tudtam nézni a dolgokat. Mire eljutottam odáig, hogy átláttam a fájdalom fátylán és rájöttem: a dolgok okkal történnek.
Jó időbe telt mire rájöttem, hogy a fájdalom is csak ahhoz kell, hogy még közelebb kerüljek magamhoz, és ahhoz, ami boldoggá tesz. Persze, ezt azonnal nem látja az ember, és csak közben jön rá, hogy a folyamat része.
Mert számtalan módon lehetünk boldogok, de, hogy hogyan, arra magunknak kell rájönnünk.
Okkal kerültem össze veled. Szükségünk volt egymásra, hogy megtapasztaljuk, nem egymást keressük. Hovatovább, más típust keresünk. Hogy ez miért olyan fontos? Mert többet nem követem el ezt a hibát.
De arra is miattad jöttem rá: azért mert valaki fájdalmat okoz neked, még nem muszáj gyűlölnöd őt. Nem kell utáljalak amiatt, hogy nem tudod viszonozni az érzéseimet. Ma már hálás vagyok neked, mert nélküled nem láttam volna meg, hogy mennyire más is tudok lenni.
Ebbe a “másba” szerettél bele, aki egy kicsit én voltam, de igazából mégsem. Millió félék vagyunk, és ennek a tudatnak ma már tudok örülni.
Ami pedig téged illet, remélem ma már tudod, hogy nem számít mennyire össze vagy törve, valaki akkor is képes téged szeretni, amikor egyáltalán nem is reméled.
Úgy hiszem, hogy én azért érkeztem az életedbe, hogy megértsd, nem számít mennyire sérülékeny vagy, azért még szerethetnek az emberek. Hiszen én is szerettelek. Bár te vagy az egyetlen, aki meg tud téged javítani tudd, hogy igenis megérdemled a szeretetet!
Mindenki megérdemli. Ne félj beengedni másokat, ne félj közel engedni másokat, mert szerethető vagy!
Hosszú időn át szerettem volna, hogy működjön. Hogy szeressük egymást, hogy legyen MI. Forrás: GoodStuff.hu
