Ilyenek, ŐK, akik (valószínűleg) örökre együtt maradnak
Van néhány közös pont azokban a párokban, akikről tudni, de legalábbis sejteni lehet, hogy nem jár le a szavatosságuk.
Ők azok, akik elmondják az érzéseiket egymásnak. Nem mindent, és nem mindig, de ezeket viszonylag gyakran hallod tőlük: “Kérlek ne haragudj, elszúrtam.”
De azt is gyakran mondják: “Szeretlek”. Olyan gyakran, ahogy csak eszükbe jut. Így biztosítják a másikat arról, hogy nincs miért aggódni, biztonságban van.
Ők azok, akik elmondják, hogy mi történt, vagy mi fog történni, még akkor is, ha kellemetlen. Nincs olyan, hogy “ciki”, vagy titkolózás amiatt, hogy mit fog szólni a másik.
Ha megfigyeled, ők azok, akik soha nem beszélnek egymásról csúnyán. Még akkor sem, ha haragszanak egymásra.
Még akkor sem, ha épp áll a bál, vagy a másik hatalmas hülyeséget csinál.
Persze, vannak gondjaik, de az nem valószínű, hogy egy baráti beszélgetés kapcsán az egyik elmarasztalja a másikat, vagy szidná.
Akik valószínűleg örökre együtt maradnak tudják, hogy a kommunikáció a kulcs. Beszélni kell akkor is, ha épp nagyon nincs kedvük, de baj van.
Ők tudják, hogy a dolgok szőnyeg alá söprése a lehető legrosszabb ötlet – és soha nem működik.
Meghallgatják és (!) végighallgatják egymást. Még akkor is, ha vitáznak, vagy kiabálnak egymással.
Nincs olyan, hogy valamelyik a másik fölé helyezi magát, és leinti, hogy “ezt te nem értheted”.
Felnőttként élnek felnőtt kapcsolatban. Olyanban, amelyben mindkettőnek ugyanannyi joga van beszélni, és kifejezni önmagát.
Elmondani, ha valami bántja, és meghallgatni a másikat, ha az ő érzései sérültek, vagy kibeszélésre van szükség.
Barátok.
Nem biztos, hogy mindent megosztanak, de az örömöt ugyanúgy, mint a bánatot.
Nem MINDENT beszélnek meg egymással, de ami fontos, azt igen.
Az ő kapcsolatukban van elég tér mindkettőnek. Az önmegvalósításnak, egymás barátainak, a családnak. Nincsenek titkok, amelyekről a másik nem tudhat. Nincs olyan, hogy egy társaságban valaki elszólja magát, egy kellemetlen helyzet miatt.
Ugyanakkor ők azok, akik időt és teret is tudnak adni. Tudják, hogy a másik néha magányra vágyik, vagy elege van.
Ezt tiszteletben tartják.
Ugyanúgy tudnak egyedül lenni, mint együtt.
Biztonságban vannak egymás társaságában. Tudják, hogy milyen a másik. Levetkőznek egymás előtt, megfürdenek egymással.
Nem hazudnak, nem játszanak.
Úgy fogadják el a másikat, ahogy van.
