Menyasszonyképző, feleségképző akadémiáról hallottál már?

A múlt század elején volt még ez is, és az is – sőt a háború előtti időkben is….

Persze nyilván jó pénzért, és természetesen egy átlag családban nevelkedett lánynak nem nagyon volt rá szüksége, mert ő anyja mellett már pici korától beletanult „ebbe a mesterségbe”.

Ezeknek az „akadémiáknak” növendékei ifjú úrilányok voltak, akik itt tanulták meg a főzés, gyermeknevelés rejtelmeit, később pedig a férj kiszolgálását, megértését, és a felé mutatott alázatot is.

Ezek a lányok nem szerelmes regényeket olvastak akkoriban, hanem szakácskönyveket, szabás-varrással foglalkozó kiadványokat, növény- és állattenyésztésről szóló tankönyveket bújtak.

Az előadásokon nagyrészt férfiak okították természetesen.

Az úri világban már a múlt század közepén is ritkaság számba ment, hogy egy lány főzni tud, ért a pénzhez, meg tud szólalni a társaságban, és a gyermekét nem dadusnak kell nevelnie.

Persze az, hogy ilyen tanfolyamot végzett még nem azt jelentette, hogy alkalmazni is fogja tudását, de a leendő vőlegény tudta biztosan, hogy tudását alkalmazva majd a cselédeken, szolgákat jobban tudja irányítani, tudja majd mi várható el, s mi nem.

Az egész alapja egy bizonyos Szomaházy István feleségképző akadémiájának könyve volt, erre épült a menyasszonyképző tananyaga. De sokan utána még elvégezték a feleségképzőt is.

Az első tananyaga – háztartási teendők, varrás, iparművészet, betegápolás kertészet, torna és gyermekápolás.

Az egyik leányzó arról beszél, hogy nagyanyja egyszerű, vidéki dilettáns volt, de mégis olyan túrósrétest tudott csinálni!… A riporter pedig azon örömködik a Tolnai Világlapja 1929. május 8-ig számában, hogy az akkori dzsezzbendes, fiúsított leányok korában örülni kell, igenis boldognak kell lenni a férfiaknak, hogy egy ilyen iskola működik, amely legalább egy kis százalékát megmenti a veszendő női lelkeknek a kávéházak és bárok karmaiból…

A feleségképzőben pedig olyan dolgokat tanítottak, ami a másik nem megértését próbálta megcélozni.

Hogy a férfiak nem tökéletesek, nem mindig ülnek otthon, a papa sem volt mindig fotelban ülő fajta – erről a mama tudna regélni – de egy jó feleség sok minden elnéz, nem foglalkozik vele. Egy okos felesség nem veszi észre, ha férjura netán más nő után fordul. Egy okos feleség nem látja meg, ha a színházban a férj nagyon pásztázza a primadonnát, és azon sem problémázik, ha egy nyaralás alkalmával netán kimarad.

A férjet gondozni kell, oda kell rá figyelni. Egy feleségnek feladata a kor hite szerint, hogy egy társaságban kiváló dáma legyen, a konyhában kitűnő szakácsnő, az életben pedig urának társa és segítője legyen.

Mai szemmel nézve szolgája. Fotó: Tolnai Világlapja 1929. május 8.