A külcsín, a szépség, vagy valami sokkal összetettebb?
Nagymamám túl a nyolcvanon azért rakta be hetente saját kezűleg a haját(később, mikor már nem bírta – rám bízta) , mert nőnek akarta érezni magát.
Papa mellett, aki bizony 120 kilós volt a maga 170 centijéhez.
Mamát nem érdekelték a hurkák, a kilók, mert azt a dolgos, figyelmes fiatal srácot látta benne még 90 évesen is, aki annak idején elcsavarta a fejét…
Anyámra 90 kilósan is féltékeny volt a férje, és leste minden mozdulatát, mert szerette, és nem akarta elveszíteni.
Pedig mikor felébredt, akkor anyu nem a haját állította be először, és nem a szemét, száját festette éppen, hogy tetszetősen szolgálhassa fel férjének a reggeli kávét, hanem kiment intézni a gyereket, befűtött, és csinálta a reggelit.
Mert hogy sok mindenre volt ideje, csak tornázgatni nem.
Nem az volt a lényeg, hanem a pénzkereset. Ugyanis az emberek fizetésből éltek. És kétkezi munkából… Manapság is.
Akkoriban nem volt flancolás az étkezésben, nem árusított senki tízszeres áron – amúgy régen is ismert termékeket – kénytelen volt csak az ilyen-olyan fogyókúrákra hagyatkozni, hogy majd azzal sikerül fogyni… gyümölcsdiéta, tojásdiéta, stb.
És ezért épp apám volt a legmérgesebb…”Minek kínlódsz ilyen marhaságokkal, mikor mindegy hány kilós vagy, szeretlek…”
Ismerkedéskor bár fontos volt a külcsín, de nem a legfontosabb. Jobban nézték akkoriban, hogy milyen az ember saját maga. Mennyire talpraesett, mennyire lovagias, hogy áll a kezében a munka. Hisz ettől függött, hogy később mire haladnak. Az pedig hogy telik az idő – teljesen természetes volt. Ettől még nem akart senki sem „fiatalítani”.
Elfogadták az emberek azt, hogy idővel minden változik.
Egy hatvan éves – ha csak nem plasztikáztatja magát – sosem lesz már olyan, mint egy húszéves.
Amúgy-plasztikával sem, csak önáltatás.
Ezt régen tudták az emberek, pontosabban természetesnek vették, hogy nem csak saját maguk felett telik az idő, hanem szeretteik sem fognak fiatalok, ránctalanok, és örökké 50 kilósak maradni.
És ha valaki magával engedékeny, elfogadja az idő múlását – akkor ha szeret valakit – akkor természetes, hogy felette is repül az idő. Elfogadja.
Az pedig maga a szeretet…
Hisz fontos a testsúly az egészség miatt, és fontos a sima bőr is (addig, míg az ember fiatal) – de az Embert nem ez határozza meg.
Fotó: Fortepan.hu/Karabélyos Péter
