Mert, ugye pár tíz évvel ezelőtt még egyszerűen nem volt gyomirtó, de legalábbis háztájiban biztos nem használták.
Sokan még ma sem, csak ha nagyon muszáj.
A régi parasztok azt mondják, hogy a gyomirtó a lusta ember kapája.
Ebből adódik, hogy a legfontosabb dolog a kert földjének állandó művelése. Ha szárazság volt, akkor azért, hogy a gyom ne szívja el a növénytől azt a kis tápanyagot is, ha esni fog, akkor azért, hogy majd jobban hasznosítsa a föld, a növény a vizet, ha már esett, s szikkadt annyit, hogy rá lehet menni – akkor meg azért kell kapálni, hogy a föld levegőzhessen, szebben nő a növény, mintha csak húznák…
Meg hát a gyom sem ment veszendőbe, a baromfiak kedvvel eszegették még abban az időszakban is, amikor a földre nem engedték ki őket, mert kicsi volt, sérülékeny a növény, vagy egyszerűen olyan vetemény volt, amit a tyúk is szívesen csemegézik. Egy kosárra valót pillanat alatt össze lehetett gyűjteni, a csibe, kacsa, liba is örült neki, és a kert is… 🙂
A kapálás régen mindennapos munka volt, a parasztok azt mondták, hogy állandóan lehet egy kiskertben is munkát találni. Hát még a földeken.
Nagyobb táblákat is megkapáltak ha kellett, nem hajolgatva, mert úgy nem lehet bírni. A jó testtartás kapálásnál a szinte álló helyzet, és nem keményen markolni a kapa nyelet, mert akkor a tenyér pillanat alatt hólyagos lesz…
Ha pedig nem bírtak már vele, akkor jött a húzatás. Vagy lóval, vagy tehénnel, kinek mije volt. Ha nem volt, akkor meg volt a szomszédnak, oda-vissza kapok alapon.
A parasztok nem ijedtek meg a tűző napon való munkától sem, sokszor kimentek a földre nagy melegben – mondván: ilyenkor pusztul a gaz. Persze ők is tudták, hogy a hajnalban kikapált gaz is elhervad ugyanolyan gyorsan, de ha felgyűlt a munka, akkor valami magyarázatot mégis csak találni kellett.
Amúgy meg volt nekik egy nagyon ügyes, élelmes segédcsapatuk is erre a műveletre, akik ősszel megalapozták azt, hogy amennyire lehet kevés gaz szaporulat legyen.
Ők voltak a baromfiak, főleg a tyúkok. Amint meg volt a betakarítás kiengedték őket a földekre. Semmi más nem kellett napközben nekik, csak egy kis víz, hűvös helyen.
Ők aztán elvégezték azt a munkát, amit majd következő nyáron vegyszerrel kellene. Összeszedték a kártevőket, bogarakat, hernyókat, és mindent, ami nekik kellemes.
És ott voltak a magvak, melyek nagy részéből a gaz következő generációja kelt volna. Azt is felkapirgálták, elfogyasztották. A tyúkok jól tojtak tőle, a gazdának következő évben kevesebb volt a munkája, a föld pedig jól járt, mert szárnyasok etetése közben még trágyát is kapott a hátára.
