Ráadásul a közönség is imádja, hisz nemcsak hatalmas színésznő, de egyben csodálatos Ember…
Már főiskolásként is rendkívül tehetségesnek tartották tanárai, vizsga előadáson játszotta Júlia szerepét. Még előtte, másodévesként énekelt a Táncdalfesztiválon…
Az estéit ezzel töltötte, rengeteg könyvön átrágta magát. Ezek a történetek megmozgatták fantáziáját. És persze a mozi, az is örök szerelem volt.
Aztán a középiskolát már Szegeden végezte. Ott volt a színház, innentől kezdve ez lett a nagy szerelem. És ekkor már az volt a vágya, hogy egyszer majd ő is színésznő legyen.
Jelentkezett a főiskolára, fel is vették. Pártos Géza osztályába járt. Úgy érezte, úgy érzi, hogy otthon szerzett műveltségével olvasás, az irodalom terén, és a mezei munkák által szerzett kitartása miatt előnyösebben indulhatott a pályán városi osztálytársainál.
Ha bármikor meghallom a hangját egyből odafigyelek. Sok szerepében láttam, de filmen, és szinkronban is egyik nagy kedvencem.
Különleges, melegséget sugárzó, rendkívül kifejező hangú színésznő.
Egyszerűen utánozhatatlan, szinkronszínészként is imádják az emberek.
Ózdon született, – de Kunágotán éltek – 1945. október 1-én. Kossuth-, Jászai Mari-díjas, Érdemes, Kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, és a Nemzet Színésze…
Ezen kívül a következő generáció elhivatott oktatója, hisz tanár volt – színpadi beszéd – a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Filmszerepei között ott volt Schneiderné a Hyppolit a lakájban, ő volt az anya az Indul a bakterházban…
Már kezdő színésznő korában úgy gondolkodott, hogy a lécet mindig magasabbra kell állítani. Inkább leverje a lécet néhányszor, míg sikerült átugrani, minthogy átugorjon simán egy alacsonyat…. Ez a fejlődés útja.
Akkoriban úgy gondolta, hogy bár jó a reklám, és jó a népszerűség – ő nem lesz népszerű ember.
Hát – ebben tévedett. Ő nem sztárocska lett, hanem egy mindent beragyogó csillag, és tudása, egyénisége miatt népszerű, szeretett ember, aki nem akar többnek látszani, mint amennyi.
Nem véletlen… Így is hatalmas.