Itt van, megjött Bagaméri, aki a fagylaltját maga méri…
No, de nem csak Bagamériból áll a világ, rajta kívül mások is árultak fagylaltot… 🙂
Akkoriban lábbal hajtós tricikliről vehetted a tölcséres, hideg finomságot, fehér köpenyben, a férfiak sokszor fehér micisapkában.
Túl nagy választék sem volt belőle, vanília, citrom, csoki, eper – ezek az ízek voltak a leggyakoribbak.
Ha megjelent valahol a fagylaltos, akkor a gyerekek biztos hogy pár perc alatt ott voltak a csemegéért az otthonról kunyerált aprópénzzel, vagy a kuporgatott összekuporgatott zsebpénzükkel.
Persze nem futotta minden nap rá, akkoriban az ilyen ínyencség nyaranta csak pár alkalommal volt elérhető egy gyerek számára. Még a szülők ilyen téren jobban féltették a gyermekeket, csak egy-két gömbös édességet vásároltak egyszerre, mondván, a gyereknek úgyis csak megfájdul tőle a torka.
Sok helyütt pedig az volt a szokás, hogy a cukrászdából üvegben hazavitték, és ott fogyasztották el közösen. A gyerekek és idősek otthon kenyeret ettek hozzá. Ha pedig nagyon fájós torkú volt, akkor tejszínhabot mértek neki a fagylalt helyett.
Fotó: Fortepan.hu/Fortepan album
