A zöldborsó főzelék eredeti elkészítési módja a staubolás. A staubolás egy főzési eljárás, amikor legtöbbször – de nem kizárólagosan – zsenge, nagy víztartalmú zöldség főzelékeket, leveseket sűrítünk liszt szórással.
Ez a módszer abban az esetben alkalmazható, ha viszonylag kevés sűrítőanyagra van szükség, és más alapanyag nem kell hozzá /mint pld. tej, tejföl/
Ugyan nagyon sokan tejfölös habarással, esetleg tejfölös rántással készítik a zsenge zöldborsó főzeléket, de erre nincs szükség. Eredeti, csodálatos ízét a zöldborsó akkor tudja igazán kiadni, ha ezzel az eljárással sűrítjük.
Zsiradékon feltesszük a borsót – mindegy, hogy friss, vagy fagyasztott – párolódni. Sózzuk, ha kell, akkor cukrozzuk egy picit – ha nem cukorborsó – lefedjük, és néha megkavarva lényegében készre pároljuk.
Mikor már lényegében puha, néhány kanálnyi lisztet – mennyiségtől függően egy tányérra rakunk, egyik kezünkben fakanál, másikban a liszt, és elkezdjük csurgatni, közben pedig kavargatjuk.
Mikor az összes liszt már belekeverődött, akkor felöntjük annyi vízzel, amennyit szánunk rá.
A zöldborsó főzelék levének a sűrűségét nem a sűrítőanyag, hanem a borsó kell, hogy adja. Viszonylag kevés vízzel és liszttel készülnek. Elég, ha néhány ujjnyival van csak magasabban a ráöntött víz, mint a borsótömeg.
A liszt pedig valóban csak 1-2 kanálnyi legyen. Nem kell félni, hogy liszt ízű lesz, mert a borsó íze fog érződni rajta, valamint a só, esetleg a cukor. A végén még beledobunk ízlés szerint apróra vágott petrezselyemzöldet. Így teljes!
Ugyanezzel az eljárással sűríthetünk zsenge zöldségleveseket, vagy a sárgarépa főzeléket.
És van egy hasonló eljárás, amikor azt akarjuk, hogy a pörköltnek készített hús leve egy kicsit sűrűbb legyen. Ilyenkor ugyanígy, folytonos kevergetés mellett egy kis lisztet szórunk a szaftba. Nem érződik ennyi az ételen, de lényegesen javítja állagát.
