A borsfű, vagy csombor, egyike az egyik legősibb fűszernövényeknek. Már régen fölfedezték hogy fertőtlenitő sajátossága az egész emésztőrendszerre kedvező hatású. Dioszkuridész is említi hogy a hüvelyesek fogyasztásánál segíti az emésztést és megakadályozza a felfúvódást. A rómaiak egész Európában elterjesztették és népszerűvé tették. A germán törzsek főleg bab ételek ízesítéséhez használták emiatt babfűnek is nevezték.
A bors elterjedése előtt az ételek ízesitésére, csípőssé tételére használták mivel hogy a borssal szemben az az előnye, hogy csípős íze egyéb kellemes aromaanyagokkal egészül ki.
Mire ajánlják?
– Hildegard von Bingen a 12 században köszvény ellen ajánlotta
– Matthiolus felfedezte a nemi vágyat serkentő tulajdonságát, valamint nagy adag alkalmazásával magzatelhajtó hatását, ezért terhes asszonyoknak nem ajánlott.
– A népi gyógyászat étvágytalanság, bélhurut esetén, felfúvodás ellen használja
– Lippay János és Veszelszki Antal pedig torokgyík és hastekerő csömör ellen javasolták
– A fűvesemberek nagy többsége pedig nagyon jó féregűzőként tartják számon.
– A kerti borsfű teája vérnyomáscsökkentő és köhögéscsillapító hatású.
– Rovarcsípés ellen nagyon jól bevált az eldörzsölt borsikafű, a belőle készített krémekkel horzsolásokat és kiütéseket kezeltek.
– A borsikafű antiszeptikus és antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik, ezért alkalmas különféle betegségek gyógyítására, illetve a tünetek enyhítésére.
A fekete borssal készítendő ételekhez adható, diéta vagy gyomorkímélés esetén teljes egészében helyettesíthető vele, viszont csak a fogás elkészítésének vége felé főzzük bele az ételbe. Bár a borsikafű fellelhető télen és nyáron is a kertekben, mégis leggyakrabban szárított leveleket használunk a főzéshez.
A borsos ízű levelekkel húsokat, kolbászokat és mártásokat ízesíthetünk, de nagyon jó és klasszikus kísérője a savanyú káposztás és fejes káposztából készített ételeknek. Emellett jó a babos, gombás, krumplis ételekhez is, valamint pácokhoz is gyakorta szokták adni.
