Menü Bezárás

Tudtad, hogy hét közben csak akkor ettek húst, ha félrenyelt a baromfi valamit…?

Tudtad, hogy hét közben csak akkor ettek húst, ha félrenyelt a baromfi valamit…? – és hirtelenjében le kellett vágni?

S mivel hűtő a régi időkben csak kevés háztartásban volt, faluhelyen meg éppen nem – így kénytelenek voltak azonnal megfőzni. Lehetőleg úgy, hogy eltarthatóbb legyen.

Húslevest ezért csak vasárnap készítettek, és lehetőleg aznap el is fogyasztották nyáridőben, másképp simán megsavanyodott volna, az meg pocsékolás.

Volt olyan, hogy a többi tyúk kikezdett egyet, vagy a kacsa, vagy liba tömésénél félrement a kukorica, fulladozni kezdett a kakas – ilyenkor a gazdasszony gyorsan szaladt a kistállal meg a késsel, és véget vetett a szenvedésnek.

Mindegy milyen napszak volt, reggel, dél, vagy este – ez a munkát, a kopasztást, bontást, és lehetőleg még az ételkészítést is el kellett végezni.

Lett belőle pörkölt, vagy még nagyobb eséllyel sült hús, hisz az még nyáron is jobban eltartható.

De ha a csibék, kacsák, libák, pulykák jó egészségnek örvendtek, akkor bizony egy átlagos család asztalára csak vasárnap került hús – akkor sem kiló szám.

Pénz sem volt rá, hogy évente több disznót neveljenek, meg tárolni sem tudták volna. Így aztán egy évben 1-2 termetes disznót vágtak – csakis télen. Ennek aztán egy kis részét besózták, így egy darabig eltartható lett, de volt egy jellegzetes íze.

Másik részét sózták, majd füstölték – így lett a sonka, és szalonna. És persze az apróhúsokból, meg amit nem akartak használni másra, és a zsírszalonna egy részéből készült a kolbász, amit lesütöttek, és beraktak zsír alá – még nyáron is jó volt.

Ugyanígy bántak a pörccel, és a tepertővel, no és a friss hús egy részét is – persze sütve – zsír alá tették. No, annál finomabb nincs. Annyira puhát, ízeset – friss sütéssel elkészíteni képtelenség.

Aztán készült a hurka, és a sajt – ezeket volt, hogy füstölték is, de a hurkára nem volt annyira jellemző.

Ebből annyit csináltak, hogy néhány hét alatt, még a nagy hidegben elfogyjon.

Ám mikor elmúlt a disznótoros időszak, akkor bizony hétfőtől szombatig igencsak egyszerű ételeken éltek.

És még hogy egyszerű, de a készülő ételnek miden ehető „porcikáját” felhasználták.

Ha krumplit főztek, akkor annak a levét, ha nokedlit, akkor azét. Készült belőle leves, de például a krumpli leve még inni is nagyon finom, üdítő, kellemes.

Az étkezés alapja mindig a kenyér volt, a nélkül egy parasztember még a húslevest sem eszi meg, viszont a régi időkben a férfiak nem igazán rajongtak a gyümölcs levesekért, szószókért. Ezt inkább az „asszonynép” fogyasztotta, ők helyette szívesebben felmentek a padra, és levágtak egy jó darab sós szalonnát maguknak.

Azt aztán elfalatozták egy kis kenyér, hagyma, vagy paprika társaságában.

Ám a kolbászt, a füstöltet az tartogatták – hisz egész évre be kellett osztani mindent. Nem baj, ha a padon kőkemény lett – megpuhult a főzéssel…

Fotó: Fortepan.hu/Magyar Földrajzi Múzeum/Kerekes J.Zoltán