Hofi Géza immár 17 éve nincs közöttünk, de humora még ma is aktuális, időt álló.
Ő a magyar stand up megteremtője, és mai napig a legkiemelkedőbb alakja.
Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes, kiváló művész, a Halhatatlanok társulatának örökös tagja…
De legnagyobb kitüntetése az lehet, hogy a közönség a mai napig nem feledte…
A hetvenes évektől megszokta a közönség, hogy ha Szilveszter – akkor Hofi…
Persze voltak kimaradt évek, előfordult, hogy úgy gondolták – pótolható, de a közönség hiányolta.
És bár voltak régen is, akik fanyalogtak előadásai láttán, de érdekes módon ők is megnézték műsorait…
Jöjjön most akkor néhány időt álló idézet…!
A lét határozza meg a tudatot… Ha megisszuk a lét…., a tudat elszáll…
Annak idején…éjszakánként a háború után mi a falra meszeltük, hogy – le az árdrágítókkal…! – Az a nagy gondom, hogy megmaradt…egy…vödör…mész….
Lenin engem már színesben álmodott….mert, mint tudjuk – az álom színes…….A felkelés előtt…
Mindig csak az a hülye bevásárlás…mi?! Kenyeret milyet vettél? Szárazat?…Az a jó, az már kész van…
Jó napot! Megismer?
Nem igazán…
Én vagyok…. a vevő!!
Józsi bácsi…! Aztán a disznó mennyit fog fialni?
…
Mennyi a terv…Elvtárs?
Tizennégy…!
Osztán ezt megmondták a disznónak is?…Azért mégis csak jobb, ha maga beszél vele…, elvégre egy szinten vannak…
Kárpát-medence…? Hát…. szélvédettnek szélvédett…., de megmarad a büdös is….
Nehogy magzavarodjál ám… Amin lógtam…az nem kötél… Nem ám… Az az…állami támogatás…
Művész Úr! De régen láttam!
….Ja…régen én is…
Figyelj! A korrupció az, amiből …mi….kimaradunk…
Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma…..kettő…
A világon az emberi ész van a legjobban elosztva… Vetted észre? Mindenki meg van győződve róla, hogy neki kicsivel több jutott…
Ez itt az Elmegyógy- és Intézet… Itt lakom, képzeld el…Igen. A zárt osztályon…. Én zártam be, hogy az a sok hülye kívülről ne jöhessen be…
Az igazságból elveszett az „i”…
Azt hallottad már, hogy az életszínvonal olyan mint a léghajó? …Ha azt akarod, hogy emelkedjék, ki kell belőle dobálni mindent. Osztán amikor a legmagasabban vagy…akkor jössz rá, hogy nem maradt semmid….
Sovány, már megint röhögsz…! Tudod, amire én fogyni kezdek, addigra te már rég emlékmű leszel…
Mit ad Isten…., illetve…akarom mondani…hogy, hogy nem Elvtársak…!
Az élet olyan, mint a motor… Be kell rúgni…, másképp nem megy….
Aztán jött a roham ám…mentem is az ágy alá…. Mit ad Isten,….találkoztam két kacsával….az egyik kacsa az volt, hogy jól élünk……..Aztán tele lett az is…
A fociban képzeld, az a lényeg, hogy amikor megkapod a labdát, akkor baromi gyorsan olyannak kell passzolni, akinek a meze ugyanolyan színű, mint a tied…! Ja…. és futni kell…. A vízilabdában ezt már megoldották….aki nem úszik, az megfullad…
Álmodik a nyugdíjas… Előveszi a fridzsiderből a töltött káposztát, aztán előkotorja a gyufát…egy szál van még benne, de az meg leesik a földre…Nagy nehezen lehajol, de ahogy fölegyenesedne beveri a fejét a konyhaszekrénybe… Ekkor aztán felriad…. A francba….Ettem volna meg hidegen….!
Ha a régi időkben nagyanyám nekiállt volna az Úr napjára kiöltözve, cicomásan az udvar közepén … nyílt lángon hurkát,kolbász sütögetni…. Nagyapám drága a vasvellával úgy megkergeti…hogy én most nem vagyok itt….az Hétszentség….!
Mi az…? Harminc kiló, és legel???….Januártól Te…!
